Kajak-kenu
Korisánszky Dávid
MTK legendárium | 273. rész
Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. „Éljen Szekrényessy!” 54. rész.
Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán ösztönzésére létrejött első magyarországi nemzetközi úszóverseny tehát Vác és Budapest között zajlott.
A táv negyedének megtételénél nagy erőfeszítések árán már Zsögöd vezetett, gyors tempójából azonban sejteni lehetett, hogy ez a sebesség sokáig nem tartható.
Szekrényessy folyamatosan szemmel tartotta a mezőny alakulását, megbecsülve annak várható eredményét, melyről így vallott: „Azt következtettem: hogy ha kibírják a hosszú pályát, okvetlenül Bachmayer érkezik be elsőnek, Zsögödöt ellenben biztosra nem vehetem, nagyon sokfélét kísérlett meg, nem úszott eléggé nyugodtan, noha tán ő közöttünk a leggyorsabb úszó.”
A mind öldöklőbbé váló küzdelemből végül „3 óra 25 perczkor” Thull Richárd esett ki leghamarabb. A vasúti tiszt pár nappal korábban a lóvasúti kocsiról leugorva szerzett bokarándulásának köszönhetően csupán 2 óra 5 percen keresztül volt képes a vízben maradni.
Mint várható volt a táv ötödén, azaz hat kilométeren túl Zsögöd már nem bírta saját tempóját és át kellett adnia a vezető szerepet a mind jobban ráerősítő Bachmayrnek, ki rövid időn belül az élre is tört. Ezt látva a mellette levő pályán Szekrényessy, félelmetes karmozdulatokkal próbálta erőtartalékait mozgosítva utolérni, azonban az osztrák „20-30-100 méternyi előnybe jutott”
Az osztrák tudósító lelkesülten állapíthatta meg, miszerint „Bachmayr átvette a vezetést.”
Szekrényessy azonban mind jobban tört előre a harmadik helyről, hogy azután ő is megelőzze Zsögödöt: „Ekkor értem be és hagytam el őt, mégpedig minden öneröltetés nélkül. E körülmény azután teljesen megerősített előbbi ítéletemben. Tehát már az ötödpályán tudtam, hogy ha Bachmayer kibírja a pálya hosszát, okvetlenül elsőnek fog beérkezni. Pénteken úszván meg a pályát, magamat nem kellett féltenem, noha lelkileg a képzelhető legrosszabbul voltam disponálva. San-Remoban megbetegedvén, két hétig voltam kórágyhoz bilincselve, és csakis június 23-án láthattam megint a „training”-hez a lagúnák szép városában. Ezen körülmény persze nagyon lehangolt.”
Bachmayr vezérlete alatt a mezőny lassan kezdett széthúzódni, amit a bécsi lap nagy örömmel kommentált: „A Szekrényessy és Bachmayr közt lévő távolság folyamatosan nőtt.”
Délután 16 óra 15 perc magasságában – 3 óra 55 percnyi úszás után – a jó erőben lévő Csentéry belső energiái fogyatkozóban voltak. A kimerült úszó mind jobban fázni kezdett, „noha elérte a félhosszat,” mégis kénytelen volt feladni a küzdelmet. Negyedóra elteltével a tagbaszakadt hentesmester izomzata mondta fel a szolgálatot, oly mértékben, hogy kimerülten szállt alkalmi kísérőjének csónakjába.
Miközben a mezőny a káposztásmegyeri Szekrényessy-birtok magasságába ért a verseny várható végeredménye mind nyilvánvalóbbá vált a gyakorlott szemű Szekrényessy Kálmán előtt, ki összegzésében így ír erről: „Az uj-pesti sziget magaslatán háromnegyed távon már el volt döntve a verseny, persze feltéve, hogy az utolsó negyedet is kibírják. Elől Bachmayer úszott, még mindig erős iramban, útközben 3-szor ivott már borokat s már égett-bort, itt aztán negyedszer ivott, sőt evett is: mindazonáltal 7-800 méternyi előnyben maradt. Én, se nem ettem, se nem ittam, hiszen ez viszonylag „kis úszás” volt a tavalyi balatonihoz képest, ahol szintén nem vettem úszás közben magamhoz mitsem.”
Szekrényessy azon oknál fogva nevezte „kis táv”-nak a 31 km-t, mert az úszók (legfőképpen Bachmayr) a dunai sodrás miatt viszonylag gyorsan vitettek a cél irányába. Ez egy átlagos (4 km/h) sodrás esetén óránként 4 km nyereséget jelent, így a győztes Bachmayr öt órás ideje alatt a 31 km-es távból 20 km-es segítséget jelentett, azaz a ténylegesen megúszott táv 11 km körül alakult, mely a balatoni állóvízhez képest egyébként is lényegesen könnyebb vízi útnak számított. Ily módon Szekrényessy állítása helyénvaló, ugyanis az 1880-as (kb. 14 km-es) erős hullámzásban végrehajtott Balaton-átúszáshoz képest ez valóban „kis” úszásnak minősíthető.
Az osztrák sajtó természetesen nem hagyta ki az élcelődést Szekrényessy megalapozott állításán: „Bachmayr számos hangot hallott a célból, de ez csak azért fordulhatott elő, mert – ahogy Szekrényessy mondta – a táv túl rövid volt...”
Káposztásmegyernél a gőzös nagyobb sebességre kapcsolt, hogy a klub vezetőségét még az úszók beérkezése előtt a célba szállíthassa, illetve, hogy a célpontot lehorgonyzásával jelölje ki.
Míg a Minerva a fővárosiak lelkesedése mellett a Margit-híd alá kanyarodva horgonyt vetett, addig Budapest területén - a véghajrában – Szekrényessy még egy kísérletet tett Bachmayrt beérni: „A Margitsziget felett megkísérlettem az elsőt behúzni, de látván, hogy az a pályát okvetlenül megbírja úszni, fölhagytam a versennyel s kísérő ladikomhoz úszván, 2 kis findzsa feketekávét ittam.”
Végül a pihent erőnek sikerült diadalmaskodnia, oly mértékben, hogy a véghajrától kifáradt Szekrényessy 9 perc 30 másodperccel maradt le a kiváló osztrák úszó mögött.
A hazai - és kimondatlanul az osztrák – közönség, valamint a szakmai körök egyöntetűen Szekrényessy győzelmét várták, minek következtében a teljes pályaszakasz magyar szurkolói az élen álló Bachmayrt Szekrényessynek vélték, és ennek megfelelően biztatták mely mélyen sértette az osztrák közvéleményt:
„Az úszásra jellemző, hogy Bachmayr, aki három kilométer után átvette és mindvégig megtartotta vezető szerepét, bárhol is haladt el, a közönség viharos lelkesedéssel üdvözölte: »Éljen Szekrényessy!«”
Éppen a Die Presse helyszíni beszámolója teszi nyilvánvalóvá a tévedés jóhiszeműségét, vagyis az nem az osztrák úszó bosszantására történt: „Bachmayr és Szekrényessy mindvégig a mezőny előtt úsztak 1000 méterrel, a közönség Szekrényessyt tartotta győzelmi esélyesnek.”
